A reklámok tömkelege a politikai propaganda évtizedek óta befolyásolja gondolkodásunkat és életünket.  Utólag ugyan kiderül egy-egy agyonreklámozott termékről, hogy rákot okoz (például a  DuPond teflonbevonat, DDT rovarirtószer, jelenleg a fősodratban is megjelent a mesterséges édesítő is) vagy rendellenességgel született gyerekek (1957 és 1961 között forgalmazott, thalidomide hatóanyagú Contergan émelygést csillapító és nyugtató gyógyszertől) vagy függőséget és halált okoznak (például a kodein és egyéb opioid származékok) de afrikai gyógyszerkísérlet eredményeképp gyermekek egészsége és élete semmisült meg a agyhártyagyulladás elleni Trovant oltástól amit a Pfizer engedély nélkül adott be a nigériai gyermekekbe.

De beszélhetünk a kozmetikai ipar összetevőiről is például a szulfátokról amik a habot adják a samponban és tusfürdőben amitől allergia alakul ki, vagy az alumíniumról például a dezodorokban ami ugyan a forgalmazók szerint nem veszélyes de hát tudjuk, hogy van az a pénz amiitől egy tanulmány ártalmatlannak tart egy-egy terméket vagy gyógyszert. Vagy gondoljunk a nátrium-fluoridra, ami a fogkrémek reklámozott összetevője, holott nagy mennyiségben patkányméregként használták.

Tudom, tudom!

Ezek az esetek nem itt, nem nálad, nem most történtek. És egyébként is olyan kis mennyiségű a méreganyag, hogy az nem okoz gondot.

De abba vajon bele gondolsz-e, hogy ha mindenből kapsz egy kicsit, egy kicsi higany az oltásban, egy kicsi alumínium a dezodorban, egy kicsi akkumulátor gyárból kiengedett rákkeltő anyag a levegőben, egy kicsi tartósítószer az ételben, egy kicsi stressz az életedben összeadódik és gyűlik, gyűlik és gyűlik.

Nos az emberek képesek megkeresni az információkat, képesek kutatni, pletykálkodni, nyilatkozatokat és cáfolatokat olvasni, igazságot osztani főleg ha celelebekről van szó.

Mert ezek a hírek nem róluk, hanem más leginkább nyomoráról, vagy főleg megrendezett színjátékról szólnak. Hogy igaz-e vagy sem az adott hír az nem lényeges. Minél szaftosabb, minél erkölcstelenebb, minél inkább a magánszférát érő információt gyűjtünk be, annál inkább bennfentesnek és jólinformáltnak érezzük magunkat. Mert az ismert embert már szinte családtagnak vagy közeli ismerősnek véljük, holott ő legtöbbször csak egy kreált – és örüljünk, hogy nem az AI által hazudott híresség.

Csámcsognak az emberek és közben zajlik körülöttük az élet. Történnek események, amelyeket ezek a hírek elfednek és amik valóban befolyásolják az életüket, mégsem jutnak el az ingerküszöbig.

A tóthgabi jelenség lényege a terelés. Az, hogy elvegyék a figyelmet a valóban értékes dolgoktól. Arról, hogy a gyermeked szomorú és ölelésre vágyik, de te inkább görgeted a telefont a celebhírek miatt.

A reklámok elveszik az eszed, azt hiszed kényelmesebb lesz egy-egy terméktől az életed és nem veszed észre, hogy hiába spórolsz meg időt a legújabb csodamosószerrel, ha utánna nem tudod kideríteni miért ekcémás a gyerek és rohangálsz az orvoshoz minden idődet és főleg minden pénzedet arra költöd aminek bedőltél.

Hogy azt hiszed, hogy milyen fancy az új illatos textilöblítő, aminek olyan összetevői vannak amitől allergiád lesz, mert nem nézel utána, mert fontosabb a tótgabi jelenség.

Vagy azt hiszed, hogy milyen menő mekdonáldszba vagy burgerkingbe járni és enni a szemetet, amikor sem íze, sem bűze nincs, viszont remekül elhízhatsz tőle és éhezhet a tested, hisz tápértéke az nincs ennek az ételnek, és talán szerencsés lehetsz ha nem betegszel meg tőle.

Vagy nyalhatod az albán fagyit, vagy eheted az albán kenyeret, aminek semmi köze nincs a fagyihoz és a kenyérhez. És ülnek az emberek és örülnek, hogy milyen olcsó, pedig aki emlékszik a gyerekkorának fagyijára vagy kiflijére az érzi, hogy ez nem az ami ehető kategória.

Az emberek a reklámok hatására elhitetik magukkal, hogy jól étkeznek vagy jól élhetnek.

A propagandával elhitették velünk, hogy a só és zsír milyen halálos veszedelem, holott a cukor és a szénhidrát vagy az étolaj lobbi győzelme miatt került ez a fals információ a köztudatba.

A reklámból ömlik az energiaital, közben a firkászok a fiatalkori szívproblémát ezen italok számlájára írják, mégis stratégiai partner lett az egyik gyártó. Ha valóban ez okozza a problémát, miért nincs rá ésszerű szabályozás? Ha valóban a dohányzás a fő okozója a tüdőráknak miért nem tiltják be a dohánytermékeket? Ha valóban a CO2 az okozója a klímaváltozásnak akkor miért nem telepítenek növényeket és fát? Miért csak rombolnak? Ha valóban hatásos a védőoltás akkor miért nőtt meg a betegek száma, miután elkezdték beadni az embereknek?

És sorolhatnám a kérdéseimet.

És ha képesek lennénk kritikusan gondolkodni és nem a megtanultak alapján abban a keretben látni, hanem a kereteken kívül nagyobb összefüggéseket felfedezni akkor rájöhetnénk, hogy minden globális probléma kreált és minden problémára globális azonnali megoldás született már az előtt, mielőtt egyáltalán a problémával találkoztunk volna.

Kinek van haszna az energiaitalból? Hát nem az embereknek, hanem a gyártónak és az egészségiparnak. Kinek van haszna az akkumulátorgyárból? A propaganda szerint a társadalomnak. Nos a társadalom belőlünk áll, az állam az emberek összessége. Gondolj bele! Haszna lesz-e az embereknek a gyárból? Óh igen harsogja a média, mert munkalehetőség. Igaz, hogy folyamatosan betegek az ott dolgozók, de hát ez haszon a gyógyszergyáraknak, meg magánorvosoknak, mert az államinak nincs ideje foglalkozni a betegekkel. Haszna lesz-e Magyarországnak ebből? Persze! hisz növeli a GDP-t stb. stb. Na akkor nézzünk már meg a szerződéseket! Nézzük meg már a környezetvédelmi hatásokat! Nézzük, meg, hogy mit tesz a talajjal és a levegővel ez a vegyi szennyezés. Vajon miért Kína iparvidékei a legszennyezettebbek a földön. vajon hogy lehet kikényszeríteni az előírások betartását egy kommunista berendezkedésű, parancsuralmi rendszerben működő országtól? Kinek van haszna a gyógyszerekből?…

Tudom, egyszerűbb a tóthgabit követni, mint utána nézni, annak, hogy mi kerül a testedbe, a bőrödre, a környezetedbe. Egyszerűbb spórolni az idővel az új technológiákkal, gépekkel, hogy minél több időnk maradjon a celebhírekre. Mert ha valaki nincs tisztában tóthgabi szexuális életével az nem is tájékozott.

Hogy le lehet nézni azokat az embereket akik tesznek valamit az egészségükért, nem kajálnak kfcben, tiszta szappannal fürdenek, nem szednek gyógyszert, minimalizálják a közösségi médiát, művelődnek, beszélgetnek, szeretnek, ölelnek és nem hisznek el mindent amit a média elébük tár.

Ne legyenek kétségeink. A cenzúra a civilizációt és a jelent is gyönyörűen átszövi. A pénzügyi érdekek meghatározzák, hogy milyen információ jusson el hozzád és mi legyen az amit százszor is megismételnek.

Szádba rágják a jelzőket, szidalmakat, amiket azokkal szemben használsz, akik kritikusak a hírekkel kapcsolatban, vagy akár csak kérdéseket tesznek fel.

De a tóthgabi jelenség a tömegek elbutítására, mint a kólareklám, a mekireklám, a gyógyszerreklám, a könnyű élet reklámja a kényelem, az ideológiák, melyekkel elhitetik veled, hogy milyen kiválasztott vagy, pedig csak egy eszköz vagy a még nagyobb profit és kontroll bevezetéséhez.

Orvosok akik reklámoznak, celebek akik reklámoznak, politikusak akik hazudnak, haszonélvezők akik irányítanak. És ezt nem veszed észre addig amíg a tóthgabit figyeled. Amíg fontosabb lesz bármelyik sztár élete, mint a tied.

Láss mögé az információknak, hisz az életed és a gyerekeink jövője a tét. Rajtad áll, hogy behódolsz az agyon reklámozott újdonságoknak vagy nemet mondasz a hazugságokra. Rajtad múlik, hogy szabad leszel vagy csak egy csavar a pénzügyi elit gépezetében, amelyre ha nincs szükség akkor eldobják, lehetsz orvos, tanár, rendőr vagy akár katona vagy politikus is.