Miért lettem természetgyógyász? Egy édesanya története

Tizenkilenc évvel ezelőtt még nem gondoltam, hogy egyszer hivatásommá válik a gyógynövények világa. Amikor azonban a gyermekemnél egészségi nehézségek jelentkeztek, elindultam azon az úton, amely végül a természetgyógyászathoz és a fitoterápiához vezetett. Ez az én történetem: anyai aggodalomról, válaszkeresésről és a mai napig tartó tanulásról.

Amikor az egészség még természetesnek tűnt

Fiatalabb koromban nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy mélyebben belemerüljek a gyógynövények vagy a kiegészítő gyógymódok világába. Ösztönösen ugyan vigyáztam magamra, de könnyen regenerálódtam, és sokkal kevésbé figyeltem a testem jelzéseire.

A szokásos betegségeken többnyire gond nélkül túljutottam. Huszonhét évesen például bárányhimlős lettem, és emlékeim szerint egy hét alatt felépültem.

Húszévesen egy síbalesetben megsérült a térdem. Idővel észrevettem, hogy amikor nem edzem és sokat pihentetem, jobban fáj, mint azokban az időszakokban, amikor futok vagy kerékpározom. A rendszeres mozgás így a mindennapjaim része maradt. Ez volt az egyik első személyes tapasztalatom arról, hogy érdemes figyelnem arra, hogyan reagál a testem az életmódomra.

A családom története is kérdéseket ébresztett bennem

A családomban tapasztalt túlsúly, magas vérnyomás és ízületi fájdalmak már fiatal koromban gondolkodóba ejtettek.

Nem értettem, édesanyám miért nem akar lefogyni, amikor láttam, mennyire megnehezíti a túlsúly a mindennapjait. Akkor még kevésbé láttam át, milyen összetett nehézségek állhatnak egy életmódváltás mögött.

Édesapám miatt is aggódtam. A vérnyomásproblémái miatt folyamatos orvosi kezelésre szorult, én pedig azt szerettem volna, ha többet foglalkozik magával. Később különösen nehéz volt megértenem és elfogadnom, hogy többéves orvosi ellenőrzés mellett áttétes daganatos betegséget állapítottak meg nála.

Ezek a tapasztalatok sok kérdést hagytak bennem. Arra ösztönöztek, hogy tudatosabban figyeljek a test jelzéseire, és jobban megértsem, mit tehetünk magunkért a mindennapokban.

A saját testemmel is meg kellett tanulnom együttműködni

Elmondhatom magamról, hogy szinte egész életemben fogyókúráztam – kegyesebb kifejezéssel diétáztam. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy számomra a koplalás helyett az életmódváltás, a rendszeres sport és a tápanyagdús étkezés hozott valódi egyensúlyt.

Közben egy nőgyógyászati problémával is szembe kellett néznem. A nőgyógyászommal sokáig sikerült elkerülnünk a műtétet, végül azonban szükségessé vált a beavatkozás. Szerencsére jól sikerült.

Azóta tudatosabban figyelek az egészségemre, és a rendszeres kontrollvizsgálatokra továbbra is pontosan eljárok. A HPV-vel kapcsolatos korábbi problémám nem újult ki, ezt azonban nem tudom egyetlen életmódbeli változtatásnak vagy készítménynek tulajdonítani.

A kisfiam születése után új irányt vett az életem

Csodás babavárás után könnyen megszületett a kisfiam. A kezdeti idillt azonban hamarosan váratlan egészségi panaszok árnyékolták be.

Egy anya sok mindent elvisel, és gyakran a saját szükségleteit is háttérbe szorítja. De amikor a gyermekéről van szó, azonnal cselekedni akar. Megoldást keres, kérdez, olvas, és próbál mindent megérteni.

Először természetesen mi is végigjártuk a szokásos egészségügyi utat. Rengeteg vizsgálat és teszt következett. Mégsem kaptam számomra megnyugtató választ arra, hogy másfél évesen miért alakult ki atópiás dermatitisz a gyermekemnél, és hogyan enyhíthetnénk tartósabban a mindennapi panaszait.

Szerettem volna azt is megérteni, milyen kiegészítő lehetőségek segíthetnek, és hogyan lehetne csökkenteni a szteroidos krémek iránti igényt a szükséges kezelés megtartása mellett.

Éjszakák, amikor a vakarózását hallgattam

Éjszakákat töltöttem azzal, hogy a kisfiam végtelen vakarózását hallgattam. Figyeltem az egyre jobban kisebesedő bőrét, és tehetetlenül néztem a kialvatlanságtól kimerült apróságot

Sebesre, olykor véresre vakarta magát. A nappalok is nyugtalanul teltek: az addig békés, kiegyensúlyozott kisbabám ingerlékennyé vált.

Nem egyszerűen egy bőrtünetet láttam. Azt láttam, hogy a gyermekem nem tud pihenni, és a kellemetlenség az egész napját meghatározza.

Több hónapon át bújtam az internetet. Biorezonancia, talpmasszázs, fényterápia – sokféle lehetőségnek utánajártam, és több módszert ki is próbáltunk. Néhány mellett átmeneti enyhülést tapasztaltunk, de nem találtuk meg azt a tartós megoldást, amelyet annyira kerestem. Ezekből az egyéni tapasztalatokból önmagukban nem lehetett megállapítani, melyik módszer mennyit segített.

Akkoriban úgy éreztem, hogy a kiváltó okokra továbbra sincs válaszom. Ez indított el abba az irányba, hogy a bőrtünetek mellett a kisfiam egész szervezetének működésére is jobban figyeljek.

Amikor az emésztésére is figyelni kezdtem

Észrevettem, hogy a kisfiam székrekedéssel is küzd: ritkán és nehezen volt széklete. Elkezdtem részletesebben utánajárni annak, milyen kapcsolat lehet az emésztőrendszer működése és a bőr állapota között.

Ez a kérdés vezetett közelebb a gyógynövények világához. Olyan lehetőségeket kerestem, amelyek segíthetnek a mindennapi emésztési nehézségein.

Sok készítményt kipróbáltunk, de a legtöbbet nem volt hajlandó elfogadni. A kesernyés cseppek és a porok beadása minden egyes nap kimerítő küzdelemmé vált.

Ekkor értettem meg, mennyit számít a gyakorlatban egy készítmény formája és íze. Egy kisgyermeknél az elfogadhatóság is fontos szempont – az életkornak megfelelő alkalmazhatóság és a biztonság mellett.

Végül találtam egy növényi alapú szirupot, amelyet ellenállás nélkül elfogadott. Az emésztési panaszainál tapasztalt megkönnyebbülés megerősített abban, hogy a test jelzéseire érdemes odafigyelni.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy megtaláltam az ekcéma egyetlen okát vagy gyógymódját. Inkább újabb kérdéseket adott, és tovább ösztönzött a tanulásra.

Így jutottam el a természetgyógyász képzésig

Az akkori konzultációkon kevés szó esett azokról a kiegészítő lehetőségekről, amelyek engem foglalkoztattak. Ezért elhatároztam, hogy alaposabban megismerem a szakirodalmat és a fitoterápia alapjait.

A szakorvosi kontroll továbbra is fontos maradt: szükség volt a kisfiam állapotának felmérésére és a fellángoló panaszok kezelésére. Közben bennem egyre erősödött az igény, hogy értsem is, mi történik, és felkészültebben tudjak kérdezni.

Így kezdtem el, majd végeztem el a természetgyógyász képzést és a fitoterapeuta szakot. Elsősorban magunknak szerettem volna segíteni, de idővel az is fontossá vált, hogy másoknak is kapaszkodót nyújtsak.

A személyes érintettség indított el, a tanulás pedig hivatássá formálta ezt az érdeklődést.

Az évek során egyre jobban megértettem, milyen szerepet kaphatnak a jól megválasztott gyógynövények és kiegészítő eljárások az egészségről való gondoskodásban, és hol vannak azok a határok, amelyeknél orvosi segítségre van szükség.

A kritikus gondolkodás ma is fontos számomra

Kritikusan állok azokhoz a gyógyszeres kezelésekhez, amelyek szükségességét nem értem vagy indokolatlannak érzem. Ilyenkor szeretnék kérdezni, utánajárni az előnyöknek, a mellékhatásoknak és az esetleges alternatíváknak.

Ugyanezt a mérlegelést fontosnak tartom a természetes készítményeknél is. A növényi eredet önmagában nem válasz minden kérdésre: számít az összetétel, az adagolás, az egyéni állapot és az egyidejűleg alkalmazott kezelés is.

Számomra a tudatosság része, hogy megértsem, mit, miért és meddig alkalmazunk. Ha pedig egy kezelés módosítása merül fel, azt a kezelőorvossal egyeztetve lehessen átgondolni.

A fiam már felnőtt, a tanulás mégsem ért véget

A fiam már elmúlt huszonegy éves, a tünetei sajnos időnként még mindig megjelennek. A történetünknek tehát nincs olyan lezárása, hogy egyszer megtaláltunk valamit, és minden panasz végleg megszűnt.

Utólag sok mindent más szemmel látok. Próbáltam végiggondolni, milyen körülmények kísérték a tünetek megjelenését, és mi változott azokban az időszakokban, amikor jobban volt. Több lehetséges összefüggést is felismertem, de a személyes megfigyelés és az igazolt ok-okozati kapcsolat nem ugyanaz.

A saját egészségemmel, valamint a családomban és a baráti körömben tapasztalt nehézségekkel kapcsolatban is sokat tanultam. Ezek az élmények újabb és újabb kérdésekhez vezettek.

A mai napig sok tanulmányt és tapasztalati beszámolót olvasok, és folyamatosan kutatok a gyógynövények után. Szeretném a tudásomat naprakészen tartani, közben pedig megőrizni azt a nyitottságot, amely annak idején elindított ezen az úton.

Mit jelent számomra a holisztikus szemlélet?

Számomra a holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy az embert a maga egészében próbálom megérteni.

A panaszai mellett érdekel az is, hogyan alszik, mit eszik, mennyit mozog, milyen terheket visel, és hogyan érzi magát a mindennapjaiban. Fontosnak tartom a testi állapot mellett a lelki jóllét figyelembevételét is.

A gyermekem hosszan tartó panaszai idején értettem meg igazán, mennyire összefonódhatnak egy család életében a testi tünetek, a kialvatlanság, az aggodalom és a mindennapi terhelés.

Máté Gábor munkássága is megerősített abban, hogy a lelki feszültségekre érdemes figyelmet fordítani. Ebből ugyanakkor számomra nem következik, hogy minden betegségnek lelki oka lenne, vagy hogy a beteg tehetne az állapotáról.

Az egész emberre szeretnék figyelni, miközben egy-egy tartós panasz okának tisztázását továbbra is fontosnak tartom.

Amiben ma segíteni szeretnék

A célom, hogy segítsek jobban megérteni a test jelzéseit, és eligazodni a gyógynövények tudatos alkalmazásának lehetőségei között. Tartós vagy visszatérő panaszok esetén mindig orvosi kivizsgálásra biztatom a hozzám fordulókat.

Hiszek abban, hogy az életmódról való gondoskodás, a körültekintően megválasztott kiegészítő támogatás és a szükséges orvosi ellátás együtt is része lehet a felépülésnek és a jobb közérzethez vezető útnak.

Nehéz út ez szülőként és szakemberként is. Minden ember más élethelyzetből érkezik, és nem mindenkinél ugyanaz válik be. Éppen ezért fontos számomra a folyamatos tanulás, az egyéni reakciók megfigyelése és a saját tudásunk határainak felismerése.

Szeretnék kapaszkodót nyújtani azoknak, akik tudatosabban szeretnének gondoskodni az egészségükről. Tudom, hogy a sok információ között eligazodni gyakran bonyolult és fárasztó. Mégis úgy érzem, megéri lépésről lépésre haladni.

Figyelj magadra, és figyelj a szeretteidre

Számomra az egészség az egyik legfontosabb érték. Amikor jól vagyunk, könnyebb megküzdeni a nehézségekkel, és szabadabban tudjuk megélni az örömeinket is. Amikor pedig tartós panaszokkal élünk, a hétköznapi feladatok is sokkal több erőt kívánhatnak.

Nem minden betegség előzhető meg, és nem mindent tudunk irányítani. Mégis fontosnak tartom, hogy megtegyük azokat a lépéseket, amelyekre a saját életünkben lehetőségünk van.

Figyelj magadra, figyelj a szeretteidre, kérdezz, és alaposan járj utána a terápiáknak, készítményeknek és lehetőségeknek. Keress olyan szakembereket, akikkel meg tudod beszélni a kérdéseidet, és akik segítenek mérlegelni a döntéseidet.

Engem a kisfiam nehézségei indítottak el ezen az úton. Azóta is tanulok, kérdezek és keresem, hogyan adhatok tovább olyan tudást, amely mások mindennapjaiban is segítséget jelenthet.

Ez a cikk személyes tapasztalatokat mutat be, nem egyéni kezelési javaslat. Gyermekeknél a gyógynövényes készítmények alkalmazását is egyeztesd a gyermekorvossal; az előírt kezelést ne változtasd meg önállóan.

Szerző: Szanyi Erika – fitoterapeuta, életmód-tanácsadó, a TeleVitamin alapítója